A menyasszony személyi tárgyait az ágyat, ágyneműt, ruháit és aháztartási textiljeit az esküvő előtt 2-3 nappal vitték át a vőlegényes házhoz.

A lakodalom reggelén a vőlegényes, illetve a menyasszonyos háznál külön gyülekeztek a vendégek: rokonok, jóbarátok.

Az asszonyokat kávéval-kaláccsal, a férfiakat borral, szalonnával, sonkával, sült disznóhússal, fasirttal kínálták. A messziről érkezettek számára forralt bort is készítettek. A zenészek már kora reggel ott voltak a vőlegényes háznál, így a lassan gyülekező vendégek sokszor már táncolással kezdték a reggelt. A vőlegényen és családján városias jellegű öltözet volt: priccses nadrág kétsoros kabáttal. A vőlegény és a vőfélyek öltönye sötétkék kamgarnból, a násznagyé és a többi középkorú férfié fekete szövetből volt. A sötétkék 'trigó' (posztó) ellenzős nadrágot, az ezüstgombos mellényt már szinte alig viselték a községben az 1950-es évek közepén. A fehér sifonból való 'mizlis elejű' ing és a 'gyenei' kalap még a régi férfiviselet formáját őrizik. A legények kalapja keskeny fekete pántlikával, az időseké szélesebb szalaggal volt díszítve. A vőlegény kalapján balfelől, a vőfélyekén jobb oldalra volt feltűzve a bokréte. A vőlegény édesanyja, közeli és a távoli nőrokonai egybeszabott ruhát viseltek.

Tíz óra körül a vőfély az összegyűlt násznép előtt ünnepélyesen elbúcsúztatta a vőlegényt édesapjától, édesanyjától, testvéreitől, rokonaitól, legénypajtásaitól, hiszen legényként már nem tér vissza többé a házhoz. A zenészek elkezdtek játtszani, és a vőlegény násznéppel elindult a menyasszonyos házhoz. Indulás előtt minden férfi kezébe egy-egy üveg bort adtak, a vőfélyek üvegére 'kulycsos kalácsot' ( perec alakú fonottkalácsot ) tettek, az asszonyoknak-lányoknak, gyerekeknek a kezébe kalácsot adtak.

A menet élén a vőlegény haladt násznagyával. Mögötte a vőfély lépkedett, akit az asszonyok, lányok, majd pedig a féfiak, legények követtek. A menetet a gyerekek mögött a zenészek zárták le.

A vőlegény szülei nem tartottak a násznéppel, mert készülődtek az esti vacsorára, az éjszakai multságra, amit napjainkban minden esetben a vőlegényes háznál tartanak meg.

Az első vőfély beköszöntőt mondott és engedélyt kért a bebocsátásra.:

Mélyen tisztelt Násznagy Uram !

Szabadjon nekem egy-két szót váltanom,

Mely ünnepélyes jövetelünk cálját kijelenthessem.

Násznagy Uram jól tudja, hogy a mi vőlegényünk

Eljegyezte magának a háznak ékes virágszálát;

Egymásnak elgyűrűzték, egymásnak örök hűsget ígértek.

             De mi evvel nem elégszünk ám meg,

            Hanem felkérjük Önöket, szíveskedjenek

            Velünk az Úr oltára elé járulni,

            Hogy ott ünnepélyes fogadásokat

            Szent esküvel pecsételjék

            És a szeretet rózsaláncával

            Örökre egybeköthessék.

A menyasszony násznagya versben válaszolt a köszöntésre és fogadta a vendégsereget.

A menyasszony rózsaszín brokátselyem bőszoknyás viseletbe várta a vendégeket. A menyasszonyos háznál már együtt volt a menyasszony rokonsága, akik még ragszkodtak a hagyományos jenői viseletükhöz. Azu egybegyűlt násznépet hasonló ételekkel-italokkal kínálták, mint a vőlegényes háznál. Evés-ivás-táncolás közben várták, hogy a menyasszony átöltözzék és elinduljanak az esküvőre.

A menyasszony átöltöztetése mindig a keresztanya kötelessége volt. Felső selyemruháját levették róla és az erősen keményített gyolcs alsószoknyák, az ugyancsak gyolcsból való halcsontos pruszlik fölé került a fehér brokátselyem, testhezállóra szabott ujjas, a bő szoknya; ez elé fekete 'liszter', csipkével szegélyezett kötényt kötöttek. A menyasszony haját két ágba, hármas fonatba fonva koszorúba tűzték, erre került a Székesfehérvárott, Zimándiéknál készült mirtuszból való menyasszonyi koszorú, amelyiknek egyik csüngője derékig ért. Hasonlót viseltek a szomszédos Urhidán, és az 1940-es évekig Székesfehérvár Felsővárosában. Az öltözetet feketecsatos félcipő és fehér harisnya egészítette ki.

2  3  4