1950-es években Jenő 1200 lakosú kiskösség. A felszabadulás előtt a lakosság többsége zsellér volt: nyáron részes aratók, télen napszámosok, favágók. 1945 után általában saját földjükön 4-6 holdas kisgazdaságokban dolgoztak, a fiatalság pedig a közeli Inotára és Várpalotára járt munkára. Katolikus vallásuak, de templomuk nincs.

A felszabadulás elött Nádasdladányba jártak át templomba (5 Km távolságra), s az eskövőket is ott tartották. Az 1950-es évektől az általános iskola egyik termében helyezték el az oltárt, melyet a tanítási napokon függönnyel takartak el. A szomszédos közégekből rendszeresen járt át pap Jenőre.

A lányok 16-19, a fiuk 22-26 év között voltak, amikor összeházasodtak.

A 20 év körüli lányt, a 28 év körüli legényt már öregnek tartották.

Au 1900-as évektől a fiatalok előzetesen megbeszélték egymással, hogy össze akarnak házasodni.

(Korábban ez sem volt illendő. Számos esetben csak a szülők döntöttek a fiatalok jövőjéről.)

Ezt követően csütörtökön vagy vasárnap este a legény elment a „körösztapjával” a lányos házhoz, ahol a szülőkkel együtt a lány keresztapja is jelen volt. A „körösztapák” voltak az esküvőn a násznagyok. Mindig a legény „körösztapja” kezdte meg a kéretésnél a beszédet. „Úgy jöttünk be, hogy azt mondták: ’Lánykérőbe jöttünk’ ....maskaráztak, alkudoztak..” majd megegyezésüket írásba foglalták.

A ’móringlevél’ pontosan tartalmazta, hogy mit visz a legény és a lány a házasságba magával, és azt a lakodalom reggelén a vőlegény násznagya nyílvánosan felolvasta. PL: hogy a lány szülei gondoskodnak arról, hogy a szükséges háztartási textiliák és a lány ruhaneműi sz esküvőt megelőző napon átkerülnek a vőlegényes házhoz, ahol lakni fognak. A bútorokat a házasságkötéstől számított 2 éven belül megveszik pótlólag a lány szülei. A fiú hány öltöző vászonruhát és egyéb öltözetet kap a szüleitől stb. Amennyiben a házaspár gyermektelen marad és meghal közölük valamelyik, úgy a vőlegény illetve a menyasszony szüleire visszaszált az, amit hozományba adtak. Az első gyermek születése után a móringglevél érvényét vesztette.

A kérést követően asztalhoz ültek, és sokszor már másnap reggel elment a fiatal pár bejelentkezni a jegyzőhöz, és a paphoz. Ezt követően 4 hétre tűzték ki az esküvőt.