A kérést követő héten, a lehetőleg vasárnap
este volt a kézfogó. A közeli rokonságot hívták
meg a lányos házhoz. A vőlegény rokonsága a jövendőbeli
násznagy, a ’körösztapa’ vezetésével érkezett.
„..Muzsikaszó, meg olyan ételek-italok voltak, mint a lakodalomban…”
Reggelig mulattak. A gyűrűt a keresztszülők közösen vették
meg. Kitűzték az esküvő végleges napját, ez
általában kedden, csütörtökön, vagy szombaton
volt. A pénteki napot szerencsétlennek tartották. Csak
az 1950-es évektől tartottak vasárnap esküvőt.
A lakodalmak ideje többnyire az október és a farsang voltak,
de kora tavasszal és elvétve májusban is tartottak esküvőt.
Az 1950-es évekig Nádasdladányban történt az
esketés: délelőtt volt a polgári esküvő két
tanú jelenlétében, majd utána került sor az
egyházi szertartásra.
A lakodalom előtt 2-3 héttel hívták meg a vőfélyek
a vendégeket az esküvőre, a meghívásnál az
egyik vőfély a menyasszonyt , a másik a vőlegényt képviselte.
A vőfélyeken az
1950-es évek elején még a hagyományos sötétkék
posztóruha, ezüstgombos lajbi volt, fehér sifonból
való „mizlis” inggel. A kabát egyik zsebéből fehér
alapon kivarrott, a másikban apró hajtásokba szedett bécsi
piros kendő volt.
Kis karimájú, ún.” gyenei kalap”-jukon piros szalag díszlett,
a kalap jobb oldalára rezgő tükörrel, piros-kék üveggolyóval
díszített nagy bokréta került.
Kezükben rozmaringgal, színes papírvirágokkal díszített
vőfélybotot vittek. A vőfélybot nádpálcából
volt. Mielőtt elindultak volna hívogatóba a vőfélyek, „..
hogy ne legyen csupasz a vőfélybot, már odahaza egy-két
szalagot kötöttek rá..” Az előzetesen összeállított
névsor szerint jártak végig a házakat: bebocsátást
kértek, majd versben hívták meg a gazdát és
a családját, hogy vegyenek részt a lakodalomban. A vőfélyeket
nagy szeretettel, ünnepélyesen várták, és mindenütt
megkínálták tojással kolbásszal borral. A
lányos házaknál különféle színű
és nemzeti selyemszalagot készítettek elő, ezek
a vőfélyek botjaira kötötték, ezzel is jelezve, hogy
köszönik a meghívást és ott lesznek a lakodalomban.
Ha nem kaptak a legények selyemszalagot, akkor levették a lányok
fejéről a kendőt és azt kötötték a kalapjuk mellé.
A lakodalom előkészítéséhez tartozott a vőlegény
és a menyasszony részéről a vőfélyek, nyoszolyólányok
és a nyoszolyóasszonyok kiválasztása. A főszakácsnékat
egy hónappal előtte hívták meg a lakodalomra. A főszakácsnék
mindkét helyen nagy tapasztalattal rendelkező, felelős irányítói
voltak az előkészületeknek.
Rendszerint egy héttel a lakodalom előtt kezdték meg a mintájukat.
Bérük egynapi kukoricaszedés napszámának felelt
meg. A rokonság köréből 10-20 asszony volt a segítségükre
a főzésben sütésben. A rokonok természetesen nem kaptak
napszámot, de a lakodalmi előkészületek alatt ellátták
őket étellel itallal, és a lakodalom után reggelen az ő
számukra csomagolták be a sültek, sütemények
javát.
Az esküvő előtt 2-3 nappal a vőfélyek megismételték
a verses meghívást.
A meghívottak ezzel egy időben kezdték a lakodalomhoz szükséges
ételeket a menyasszonyos illetve a vőlegényes házhoz vinni.
PL ha szombaton volt a lakodalom, akkor kedden készítették
a száraz süteményeket, amit csütörtökön
a többi nyersanyaggal együtt vittek el: szakajtóba tett 50-100
tojással, fehér ruhába kötött 2-3 kg liszttel,
1-2 tyúkkal együtt.
3