Ártatlanság

Boldogan kacagnak ránk a csillagszemek,
amíg nem láttatjuk velük a könnyeket.

Csodálkozva néznek, tiszta szívvel látnak,
álmai a világ ártatlanságának.

Szemük, mint nyári ég, oly ragyogón tiszta,
tükröt tart a mának a holnapok titka.

Szívünk magasáig kell azt felemelni,
kinek szemeiben fény szeretnénk lenni.

Idézzük a mába azt a tisztaságot,
mit az ember egykor gyermekszemmel látott!

Mosolyukban játszi szivárványfény lángol,
komor-sötét égre csillagot varázsol.

Angyali álmaik, amit megálmodnak,
ígéret a mának, hogy felnőhet holnap.

Csengő nevetésük, mint angyali szózat,
csilingelőn szólja igazát a szónak.

Nem veszhet el addig az ember reménye,
amíg csillag ragyog gyermeke szemébe’.

Enyém a nyár!

Gyöngyharmatos nyári reggel himnuszává válok,
örömódát énekelnek velem az akácok.
Bodzák csipke csillagai, fecskék öröm-röpte,
mámorító életöröm költözött a Földre.
Csendül a csend fényharangja,
messzi száll a széllel, enyém a nyár!
Eggyé válok az aranyló fénnyel.

Körmendi Gitta: Jövőnk hírnökeinek c. verseskötet
2008.

Tűztánc

Tűztáncot jár a nyár. Izzó, vörös táncot.
Forró lobogása perzselőre váltott.

Szenvedélyes láza egyre hajtja, űzi,
árnyak ágaira parazsait tűzi.

Ájult virágillat küld reményt az Égbe,
a felhőtlen, tiszta, kéklő messzeségbe.

Elnémultak a fák, sóhajtás se rebben,
bénultan áll a lég hőségbe rekedten.

Aléltan figyelem elragadtatását,
lángszirmokat szóró, szédült lobogását.

Tikkadtan suttogom a tűz levegőbe:
csillapítsd ütemed, mind elégünk tőle!

Szeretem színeid, szeretem a táncod,
de ne égesd, kérlek, porrá a világot!

Körmendi Gitta: Jövőnk hírnökeinek c. verseskötet
2008.

Kikelet előtt

Ez még nem a halál, csupán csak tart a tél,
kemény, hideg a föld, nincsenek virágok,
itt még nem vártak rád, késik a kikelet,
fagyos szelek tépik a fázós világot.

Hívatlanul jöttél, nincs hol megpihenned,
zavarja a homályt könnyű pilletáncod,
de ez nem a halál, ez itt még nem a vég,
csupán jéggé fagyva nyugszanak az álmok.

Itt még vihar az úr, tüskét cibál a szél,
sárral feketíti a hófehér havat,
dideregve, árván vergődsz, mint a szavak,
korábban születtünk, pille, mint a tavasz.

Körmendi Gitta: Fényedre ébredve c. verseskötet
2008.

Gyermeki csodák

Hogy csodára leljünk, ahhoz fel kell nőni,
ártatlan, gyermeki hitben elidőzni.
Olyan szemmel nézni, mely még mindent láttat,
s elhinni, nincs semmi, ami nekünk árthat.

Teljes bizalommal nézni a világra,
mit sem tudni arról, hogy van-e hibája.
Rácsodálkozással kezdeni a napot,
s teljességgel élni minden pillanatot.

Emlékezni kéne, milyenek is voltunk,
mikor minden percből életet csiholtunk.
Hová lett a szikránk? Mivé lett a fénye?
Miért sír gyermeki énünk ma is érte?

Amit öntudatlan csodál minden gyermek,
felnőttként azt hívjuk röviden: életnek.
Ám, hogy élni tudjuk, ahhoz kell felnőni,
kevés az időben idősként időzni.

Körmendi Gitta: A fény dala c.
Bodnár István Irodalmi-, Művészeti Díj
EZÜST Fokozatával kitüntetett verseskötet
Jelenlét2000’ Könyvkiadó 2006.

Daloló színek

A VÖRÖS, vágyával köszönti a Napot.
Táncba hív millió tűz-színű pipacsot.
Életre szereti a hűlt érzelmeket,
vérünkkel lükteti az örök ütemet.

A KÉK, visszaadja a felhőtlen eget,
búzavirágszemű, nyári szerelmeket.
Tóparton feledett andalgó lépteket,
a kék, azt dúdolja, amit a tengerek.

A ZÖLD, felidézi a smaragdszín álmot,
mint szivárvány szárnyú szitakötő táncot.
Magasra emelve a nyár virágkelyhét,
dallá varázsolja a természet csendjét.

Az ARANY, a nagy Ég, örök kincsestára.
Kenyeret rejt érett kalászok magjába’.
Felfényli a zöldet, vöröset és kéket,
az arany, egy tiszta, angyalhangú ének.

Körmendi Gitta: Jövőnk hírnökeinek c. verseskötet
2008.

A világnak szekerén

Ül a világ dicsősége a mohóság szekerén,
zötykölődik agyonkopott, sártól kérges kerekén.
Díszes bakján pöffeszkedve feszít büszke hajtója,
ki mindenét átváltotta garasra meg bankóra.

Hadd fusson a cifra szekér aranyrögös utakon,
kerüljön rá minden földi elismerés, jutalom.
Hadd ülhessen tetejébe lábát vígan lóbálva,
a világnak valamennyi agyonfáradt sóvára.

Körmendi Gitta: Fényedre ébredve c. verseskötet
2008.

Ajándék

Összekészítettem egy színes csomagot:

Tettem bele langyos, friss, tavaszi szellőt,
ujjongó madárdalt, göndör bárányfelhőt.
Halk csermelycsobogást, egy tiszta új lapot,
egy emberhez méltóbb, boldogabb holnapot.

Szappanbuborékot, vízeséspermetet,
zúgó tengermorajt, vakító-kék eget.
Egy bársonyos, puha, zöld mohatapintást,
hullámzón sárguló búzamezőringást.

Szirtekkel csipkézett égig érő hegyet,
illatfátyolba bújt virágzó réteket.
Egy tündöklő mosolyt, egy vidám nevetést,
igazi szerelmet, pillangólebegést.

Elhaló harangszót, tücsökciripelést,
aranyló napsugárt, csengőcsilingelést.
Zörgő őszi avart, papírsárkány táncot,
télmetszette, fénylő, gyémánt jégvirágot.

Őszinte örömet, élni tudó álmot,
belecsomagoltam egy tündérvilágot.
Lobogó lángokat, hűsítő árnyékot,
- fogadd szeretettel, mint egy ajándékot.

Körmendi Gitta:
A fény csodája  c. Bodnár István Irodalmi, Művészeti Díj
ARANY Fokozatával kitüntetett verseskötet
Jelenlét2000’ Könyvkiadó (2006.)

Szívembe öltözve

Beöltözöm hófehérbe,
kedvességbe, szelídségbe,
szeretetbe, megértésbe,
nevetésbe, dalba, fénybe.

Beöltözöm égszínkékbe,
puha, meleg ölelésbe,
becsületbe, tisztaságba,
békességbe, imádságba.

Beöltözöm Nap-sárgába,
aranyszínű fénypalástba,
igaz szóba, bölcsességbe,
beöltözöm emberségbe.

Beöltözöm szivárványba,
fenyőerdők illatába,
csermelyeknek énekébe:
hadd lehessek én a BÉKE.

Körmendi Gitta: Jövőnk hírnökeinek c. verseskötet
2008.

Versek 2  Versek 1  Első lap