Varga Zsuzsanna: Összetört illúziók - üvegfestmény

Hűtlenné lett érzés, magányos szerelem:
pipacsszirmok nyílnak elárvult helyeden.

Külön utakon

Képmutató napok hazudnak álmokat,
frázisokká lettek szentséges mondatok,
ürességtől kongnak semmitmondó szavak,
rideg világodban számkivetett vagyok.

Erényem hazugként szégyenné aláztad,
vágyad hűségemmel nem tud mit kezdeni,
közönségessé lett hamis világodban
érted sem kívánok új napot kezdeni.

Nem kívánom kezem kezeidbe tenni,
bizalmam eleven fájdalmakat hordoz,
megkérlek, ne hazudj hamis érzelmeket,
mert megölted bennem azt, aki feloldoz.

Körmendi Gitta: Fényszívvel élve c. verseskötet
2008.

Varga Zsuzsanna: Köszönet az életért – üvegfestmény

Anyácskámnak

Álmodtam egy képet. Egy aranyló Napot,
szívbölcsőben ringó, ártatlan holnapot.
Megfogom most kezed, és elviszlek oda,
ahová nélküled nem léphetnék soha.

Nekem Te vagy a Nap, a fény és a meleg,
fénybölcsőt ringatón, maga, a szeretet.
Mely időtlen ölel múltat, jövőt, jelent,
azzal, hogy vagy nekem: mindenem van nekem.

Mint egy szép ígéret csupán annyit érek,
nincsen, mit adhatnék, nincsen, amit kérjek,
csak álmaim vannak, és ha elfogadod,
velük köszönti most sugara a Napot.

Körmendi Gitta: Fényszívvel élve c. verseskötet
2008.

Varga Zsuzsanna: Kötelékek hálójában - gobelin

Kikelet előtt

Ez még nem a halál, csupán csak tart a tél,
kemény, hideg a föld, nincsenek virágok,
itt még nem vártak rád, késik a kikelet,
fagyos szelek tépik a fázós világot.

Hívatlanul jöttél, nincs hol megpihenned,
zavarja a homályt könnyű pilletáncod,
de ez nem a halál, ez itt még nem a vég,
csupán jéggé fagyva nyugszanak az álmok.

Itt még vihar az úr, tüskét cibál a szél,
sárral feketíti a hófehér havat,
dideregve, árván vergődsz, mint a szavak,
korábban születtünk, pille, mint a tavasz.

Körmendi Gitta: Fényedre ébredve c. verseskötet
2008.

Varga Zsuzsanna: Búzamezők parazsa - üvegfestmény

Daloló színek

A VÖRÖS, vágyával köszönti a Napot.
Táncba hív millió tűz-színű pipacsot.
Életre szeretve a hűlt érzelmeket,
vérünkkel lükteti az örök ütemet.

A KÉK, visszaadja a felhőtlen eget,
búzavirágszemű, nyári szerelmeket.
Tóparton feledett andalgó lépteket,
a kék, azt dúdolja, amit a tengerek.

A ZÖLD, felidézi a smaragdszín álmot,
mint szivárvány szárnyú szitakötő táncot.
Magasra emelve a nyár virágkelyhét,
dallá varázsolja a természet csendjét.

Az ARANY, a nagy Ég, örök kincsestára.
Kenyeret rejt érett kalászok magjába'.
Felfényli a zöldet, vöröset és kéket,
az arany, egy tiszta, angyalhangú ének.

Körmendi Gitta: Jövőnk hírnökeinek c. verseskötet
2008.

Varga Zsuzsanna: Szabadon – üvegfestmény

A világnak szekerén

Ül a világ dicsősége a mohóság szekerén,
zötykölődik agyonkopott, sártól kérges kerekén.
Díszes bakján pöffeszkedve feszít büszke hajtója,
ki mindenét átváltotta garasra meg bankóra.

Hadd fusson a cifra szekér aranyrögös utakon,
kerüljön rá minden földi elismerés, jutalom.
Hadd ülhessen tetejébe lábát vígan lóbálva,
a világnak valamennyi agyonfáradt sóvára.

Körmendi Gitta: Fényedre ébredve c. verseskötet
2008.

Varga Zsuzsanna: Szt. Margit - üvegfestmény

Áldd meg, Uram!

Áldd meg, Uram, őket, a kemény szívűket',
a képmutatókat, a könnyfakasztókat!

Áldd meg a hazugot, irigyet, zsarnokot,
káromlót, átkozót, lelkekbe gázolót!

Áldd meg a fenyítőt, tévútra kerítőt,
hamis prófétákat, hatalomtól lázast!

Áldd meg a csalókat, fogcsikorgatókat,
bosszút tervelőket, áldd meg Uram őket!

Áldásod el kell ott, ahol a szív halott.
Ahol nincs szeretet, nyújtsd nekik kezedet!

Oldozd fel Te őket, szegény tévelygőket,
csordában bőgőket, egyedül félőket.

Áldj meg Uram engem! Szívedig emelj fel,
hogy ezt látva mégis: megbocsássak én is.

Körmendi Gitta:
A fény csodája c. Bodnár István Irodalmi, Művészeti Díj
ARANY Fokozatával kitüntetett verseskötet
Jelenlét 2000' Könyvkiadó (2006.)

Varga Zsuzsanna: Összetartozás - üvegfestmény

Összetartozás

Mikor tűnni látszik mindaz, mi tünékeny,
gomolyog a homály, fogjuk egymást kézen.
Mikor a zűrzavar támadja a rendet,
erősítsd hiteddel az éltető csendet.

Hogyha elnémulnak gyáván a mondatok,
küldj felém pár tiszta, bátor gondolatot.
Vetítsük Fényeink áldón jó előre,
hogy egy emberibb lét szülessék belőle.

Legyünk együtt a Fény, mit a világ tagad,
miközben közömbös, szeretetlen marad.
Nem emel fel más, mint összetartozásunk:
együtt kell az IGAZ igazává válnunk.

Körmendi Gitta: Fényedre ébredve c. verseskötet
2008.

Varga Zsuzsanna: Remény - kerámiakép

Vihar

Megvadult ménesként rohannak a felhők,
villámok ostora csapdossa az eget,
mennydörgés visszhangzik éktelen robajjal,
tombol az ég dühe, a föld beleremeg.

Nincsen menedékük a védtelen fáknak,
kiszolgáltatottan, alázattal állnak,
koronájuk tépi, cibálja a vihar,
megtörten zuhannak a kar-vastag ágak.

Elnémult a nyárnak ezüstcsengő hangja,
elfeledte röptét madaraknak szárnya,
a vészterhes, sűrű, éji sötétségben
pörög a levelek néma haláltánca.

Elbújtak a színek, eltűntek a fények,
jelentéktelenség nőtt a nagyság helyén,
fejet hajt a világ, legyen bármily kemény,
látva, hogy töretlen nincs más, csak a remény.

Körmendi Gitta: Fényszívvel élve c. verseskötet
2008.

Versek 1  Versek 2  Versek 3