Körmendi Gitta

Bodnár István Irodalmi és Művészeti Díj Arany Fokozatával
kitüntetett költő

 

A „Fény” költőjeként emlegetik.
Szeretetteljes gondolatai láthatatlanná teszik azon korlátokat,
melyek válaszfalként magasodnak közöttünk.

Tarsoly Márta

 

 

Varga Zsuzsanna: Napraforgók - üvegfestmény

Múltidéző

Melegedni bújtam régi emlékekbe,
sültkrumpli-illatú, téli reggelekbe.
Mikor együtt éltünk a bölcs nagyszülőkkel,
akik nem futottak versenyt az idővel.

Hajnalt köszöntöttek a felkelő Nappal,
pihenőre tértek fáradt alkonyattal.
Emlékszem a forrón rotyogó lekvárra,
rostában pattogó kukoricatáncra.

Habos tej ízére, kenyér kerekére,
kelő bukta kövér pöffeszkedésére.
Fényes, fonott kalács édes illatára,
mustízű szüretre, fehér tollfosztásra.

A sok-sok élménynek ma is él varázsa,
emlékek ugrálnak a fosztott csuhába.
Érzem zöld illatát frissen kaszált fűnek,
hallom, hogy szól sípja patakparti fűznek.

A télnek nagyanyó csillagokat horgolt,
mellette nagyapó kukoricát morzsolt.
Aranylón zizegve peregtek a szemek,
idézve ifjonti, boldog emlékeket.

Enyém volt a vásár színes kavargása,
elvarázsolt ezer dugig tömött sátra.
Nem találtam soha és semmiben hibát,
ámulattal néztem a sok vásárfiát.

Mégsem volt semmi több mint maga a család.
Tudom, hogy lehetne családdá a világ.
Ismerem mennyit ér felnőtt, öreg, gyerek:
mert éltem játékos, és bölcs szeretetet.

Körmendi Gitta: Jövőnk hírnökeinek c. verseskötet
2008.

 

 

 

Varga Zsuzsanna: Árpádházi Szt. Erzsébet – üvegfestmény

 

Mozaikok

Mindenki szívében él a kép egy része,
egy darabka fényes, árva töredéke.

Kinek a teljesség ragyog a szívébe',
kitartóan rakja részeit helyére.

Mindössze addig tart az egész feladat,
ameddig egy árva töredék se' marad.

Körmendi Gitta: Fényszívvel élve c. verseskötet
2008.

 

 

 

 

Varga Zsuzsanna: A szépség himnusza - üvegfestmény

 

Tavasz-köszöntő

Világgá gyűrűzik játékos jókedvem,
boldog, madárdalos hajnalra ébredtem.
Apró rügyeiket dajkálják az ágak,
derengő fények közt tavaszillat árad.

Korán kelő fákon selyembarkák laknak,
bársonypuha pihék feszülnek a Napnak.
Ezüstöt csorgatva csordogál az eresz,
minden, mi ébredő, kergeti a telet.

Valaki ébresztőt harsogott a mába,
különös szerelem kerít hatalmába.
Minden egyre üdébb, egyre elevenebb,
Égi - Földi erő összekeveredett.

Ezer szépség sarjad, feszül, bontakozik,
ami gyönyörűség, mind megmutatkozik.
Virágossá válik a világnak kedve,
tündéri Kikelet, költözz a szívekbe!

Körmendi Gitta: Jövőnk hírnökeinek c. verseskötet
2008.

 

 

 

Varga Zsuzsanna: Kék tükör – üvegfestmény

 

Kékség

Kéklő fénytükrödben ismertem magamra,
látva milyen a kék öröme, haragja.
Milyen, mikor fényes könny borít rá fátylat,
hogy adja át helyét gyémánt az opálnak.

Magam festettem rá huncut kobaltkéket,
ártatlan szerelmet, búzavirágszépet.
Megható ibolyát, nefelejcskék eget,
vízkéktől, mélykékig érő tengereket.

Nyugtató, tintakék éjszakai álmot,
bársonykéken fénylő álompille táncot.
Égszínkék ünnepet csillagragyogással,
kökénykék vallomást, igéző varázzsal.

Láttam világító és sejtelmes kéked,
láttam milyen a kék, ha kéktől is kékebb.
Játszhatok szemedben minden árnyalatban,
csodaszép kékedet itt őrzöm magamban.

 

Körmendi Gitta: A fény csodája c. Bodnár István Irodalmi-, Művészeti Díj
ARANY Fokozatával kitüntetett verseskötet
Jelenlét 2000' Könyvkiadó 2006.

 

 

 

Adj esélyt!

Ha nincs, ki elfogad, csak magányod ölel,
nincs, kinek szívednek csillagait adjad,
amikor úgy érzed, elkerül az öröm,
nem vagy esélytelen, csak magadra hagytak.

Mikor értékeid más mércéje méri,
szerénynek ítélve saját kincseidet,
ne gondold, hogy kevés, vagy szégyellni kéne:
csupán azt mutatja, hogy a világ rideg.

Attól, hogy nem látják szépnek a szépséget,
idegenül nézik sajátos világod,
attól igaz marad valamennyi szépség,
hogyha azt valóban szépségesnek látod.

Van, hogy hiányával riogat a holnap,
elhitetve veled számkivetettséged,
adj esélyt a szívnek, adj esélyt a sorsnak,
adj esélyt azoknak, kik kezedhez érnek.

Írjuk át a címkét, melyet mind viselünk,
hogy fiatal , gyenge , idős , sérült , beteg ,
az egyikünk különb, a másikunk másabb;
elszigeteltségünk sehová sem vezet.

Mit ma elkerülünk holnap, elénk állhat,
számon kérve tőlünk elutasításunk,
ám az esély adott, mint egy lehetőség,
hogy megéljük végre összetartozásunk.

 

 

Világunkért

Könnyítsünk a világ terhén, ha nyomaszt az élet.
Mutassuk meg, hogy az ember ismeri a szépet.
Vállaljuk fel úgy is magunk, ha nem vállal senki,
mit a világ nem tesz értünk, azt nekünk kell tenni.

Torpantsuk meg rohanását csak egy pillanatra,
míg egyedi értékeink egymás mellé rakja.
Hogy mielőtt tovább futna közönyétől űzve,
lássa meg, hogy „falaira” életünk van tűzve.

 

 

Első lap  Versek 1  Versek 2