AZ 509. NEHÉZPÁNCÉLOS-OSZTÁLY HARCAI MAGYARORSZÁGON
ÉS JENő TÉRSÉGÉBEN





1944 szeptemberében az osztály Sennelagerben hajtott végre feltöltést és átképzést. Az alakulatot eredetileg az ardenneki támadás egyik támadó ékeként tervezték alkalmazni. A technikával történő feltöltés nem a terveknek megfelelően haladt. Az osztálynak át kellett adnia az egyik SS-alakulat számára a meglévő néhány Királytigrisét, amelyeket az átképzésre használtak. Néhány hét múlva viszont úgy döntöttek, hogy az osztályt az egyre veszélyesebb magyarországi arcvonalszakaszra irányítják.

         

Megkezdődött az új harckocsikkal történő gyors feltöltés. Ennek köszönhetően 1945 január közepére az osztály már 45 Királytigrissel rendelkezett. Január 12-én az osztályt bevagonírozták, és Drezda-Prága-Brno-Pozsony útvonalon Magyarországra szállították.

Elsőként az 509/2. Század érkezett meg Veszprémbe. A január 15-i kirakást követően a század a hajmáskéri tüzériskolába vonult, ahol később az egész osztály elhelyezésre került. Részvétel a Konrad-III felmentési kísérletben Az osztály parancsnokát, Jürgen Burmester őrnagyot, január 17-én berendelték a IV.SS-páncéloshadtest harcálláspontjára egy alkalmazó megbeszélésre. Ott tudta meg, hogy az osztályt a Gille SS-tábornok által vezetett IV.SS-páncélos hadtestnek rendelték alá. A hadtestnek kellett volna végrehajtania a körbezárt és már javában ostrom alatt álló Budapest felmentését.

A Székesfehérvár térségéből január 18-án induló támadás (Konrad-III) során a hadtest hadműveleti felépítésében az 1. páncélos hadosztály a jobb szárnyon, a 3. "" SS-páncélos hadosztály és az 5. "" SS- páncélos hadosztály középen, míg a 3. páncélos hadosztály a bal szárnyon támadott. A künkösdi megindulási körletben végrehajtották a járművek harchoz történő felkészítését, majd az osztály felvette a harcrendnek megfelelő csoportosítást. Az első lépcsőben az 1. és a 3. szd., míg a második lépcsőben a 2. század támadott azzal a feladattal, hogy közelebbi célként birtokba vegye a Székesfhérvártól délre eső Sárvíz-hidat, további célként elérje a Váli-víz vonalát Baracskánál a Székesfehérvár - Budapest főúton haladva, majd tovább támadjon Baracska - Budapest irányba. Az osztály a támadását január 18-án 08,00-kor a "" hadosztály sávjában kezdte meg. Az elso lépcsoben a 3. és a 2. század támadott, amelyeket az 1.szd. követett. A harckocsik átküzdötték magukat egy aknamezőn és egy páncéltörő ágyúkkal, valamint harckocsikkal megerősített védelmi rendszeren.

A Jenotől D-DNY-i irányba fekvő 197-es és 188-as magassági pontig jutottak. A támadás során súlyos veszteségeket szenvedtek. Délutánig sikerült áttörniük a szovjet védelem első állását és tovább támadtak Alsósomlyó-Felsosomlyó irányba, azzal a céllal, hogy birtokba vegyék szabadbattyáni Sárvíz-hidakat és megakadályozzák a szovjet csapatok ilyen irányú visszavonulását.

A harmadik század sebesülések következtében elvesztette valamennyi tisztjét. Az első század parancsnoka is megsebesült, csakúgy mint az osztályparancsnok. Linden főhadnagy, a zászlóaljparancsnok segédtisztje elesett. Az osztály irányításával, a második századparancsnokát, Dr. König századost bízták meg, aki végrehajtotta a szükséges átszervezéseket. Az első századot Vaas hadnagy, a másodikat Böttger hadnagy, míg a harmadikat a tapasztalt Klauss őrmester vette át. Az elöljáróval megszakadt az összeköttetésük, így az osztály még harcképes 18 harckocsijának egyedül kellett átverekednie magát a Felsosomlyó - Alsósomlyó terepszakaszon. Az ellenség a Királytigrisek 88mm-es harckocsiágyúi tüzének nem tudott ellenállni. Lépésről lépésre szorult vissza a Sárvíz mögé. A német harckocsik folytatták az előrenyomulást és délután Szabadbattyántól északra elérték a Sárvíz-csatorna vonalát. A


Szabadbattyán központjában álló hidat Dr. König százados nem ítélte megfelelő teherbírásúnak a Királytigrisek számára. Úgy határozott, hogy a 2. századdal megpróbálja az attól valamivel északabbra fekvő másik hidat is birtokba venni, miközben a 3. század egy déli irányú átkarolással átvágja a Polgárdi - Székesfehérvár főútvonalat és a falutól 2 km-re fekvő vasútállomásáig nyomul előre. A településre benyomuló 2. szd. utcai harcokba keveredett szovjet ISZ-2-es nehézharckocsikkal. Csak lassan tudott előrenyomulni. Amikor az élen haladók végre elérték a templom melletti utcát és a legelső német harckocsi már alig ötven méterre volt a kijelölt hídtól, az utolsó visszavonuló szovjet harckocsi is lehajtott arról és a híd a levegőbe repült. Ugyanekkor robbant fel a település másik Sárvíz-hídja is. A település és vasútállomása közötti területet már a németek kezében volt. Az osztályparancsnokságot a paplakban rendezték be. Késő délután megérkeztek a 3."Totenkopf" SS-páncélos hadosztály és az 1.pc.ho. őrsei. Az osztály nehéz napot tudott maga mögött. Tizenegy Királytigrist vesztettek a nap folyamán, ebből hét totál veszteség volt. Ez még akkor is súlyos ár, ha az ellenség 20, zömében szintén nehézharckocsit és több páncéltörő ágyút is vesztett. Az osztálynak nem sikerült egyik hidat sem épségben birtokba vennie. A gránátosoknak azonban sikerült a Sárvíz-csatorna túloldalán hídfot foglalniuk. Fedezetük mellett a müszaki csapatok megfeszítetten dolgoztak, hogy legalább az egyik hidat használható állapotba hozzák a Királytigrisek számára.

Amikor másnap reggel az egyik német harckocsi megpróbált óvatosan átkelni az egyik kijavított hídon, az összeroppant a 70 tonnás acélmonstrum súlya alatt. A harckocsi az utolsó pillanatban hátramenetet kapcsolt és sikerült lehajtania a hídról. Clauss őrmester az egyik terepszemrevételezés során talált a Sárvízen egy gázlónak alkalmas szakaszt. A mederfeneket alaposan megerősítették vasúti talpfákkal, így délután már meg is kezdődhetett az osztály partváltása. A szovjetek felismerték a veszélyt és ezért 12 db IL-2 típusú csatarepülogéppel támadták az átkelőhelyet. Az egyik Királytigris a bombatámadás során csősérülést szenvedett. A kezelozemélyzet ezt csak akkor vette észre, amikor a legközelebbi tűzharc során az első lövésnél a cső jó része lerobbant. Az orosz légi csapás a harckocsikban nem tett komoly károkat, de az SS-páncélgránátosok soraiban viszont jelentős veszteségeket okozott. Az 1. és a 2.szd. az átkelésüket követően rögtön felvette a támadó harcrendet és az idoközben

2